Neszmély története |
A rómaiak előtt Az alábbiakban a község történetének szöveges áttekintése következik. A kiemelt részekről (nevek, események, tárgyak) rákattintva bővebb ismertető és/vagy kép is található. A Duna közelsége kedvezően hatott a korai népesség megtelepülésére, számos kultúra régészeti leletei kerültek napvilágra úgy a Duna fövenyéből, mint a régészeti feltáró ásatásokból illetve szántás közben. A honfoglalás előtt A római korban a terület a limes része volt, a község határában későrómai őrtorony ("kis erőd") maradványait tárták fel Visy Zsolt vezetésével. Sokan a református templom tornyának alapjaiban is őrtorony alapjait vélik felfedezni. Római korba tartozó pinceépítményekről ír Wenninger Mátyás uradalmi gazdatiszt is, aki ezeket fogadóépületek melegítői gyanánt azonosította. Szénássy Zoltán szerint ehhez köthető a Szentessy László által megtalált lóetető is (Szentessy László szerint szenteltvíztartó vagy keresztelőmedence volt). A fogadóállomás valószínűleg kapcsolódik a szomszédos Dunaalmás egykori hévizes fürdőjéhez is, amelyről L. Aurelius Gallus, Pannonia egykori kormányzójának a gyógyforrások jó szellemének, a nimfáknak állított feliratos kövéről értesülünk. A rómaiak uralmát elsöprő népvándorlás korából nem ismerünk a község területéről előkerült leleteket. Bél Mátyás szerint a szájhagyomány az V. században itt élt gótok művének tartotta a Vár-hegyen lévő földvárat illetve a sáncokat. Talán a 'gót' népnév rejlik a Göte(Gete)-patak nevében is, esetleg személynévi áttétellel. Az egykori limes mentén a hadak útja alakult ki. Rövidebb-hosszabb életű államalakulatok része lett a magyarok megérkezéséig. Hunok, gótok, langobárdok, avarok, frankok, szlávok egyaránt megfordultak a területen. A magyarok megérkezése után Honfoglaló őseink megszállták a területet. Ekkoriban gyér szláv népesség lakhatott a vidéken. A község területén állandó magyar település ekkor még nem alakult ki, bár a szomszédos Dunaalmáson illetve a Vár-hegy keleti oldalában feltárt temetők jelzik a birtokba vételt. A község földrajzi nevei általában magyar nevek, de mindenképpen magyar névadást tükröznek. A község neve puszta személynévből (ragozatlan formában, utótag nélkül) keletkezett, ami a honfoglalást követő időszakban, a kereszténység térhódítása előtt jellemző, a Kárpát-medencében magyar sajátosság. Neszmély maga szláv eredetű név, s valószínűleg egy fontosabb személy, talán nemzetségfő lehetett a magyarok megtelepedése után. A magyarokkal nyilván békés viszonyban élt (a név jelentése: "aki nem bátor, félénk"), s (ragadvány?)neve a lakhelye neveként fennmaradt. Hasonlóképpen Sártvány(puszta) névadója egy Árpád-kori nemzetség egyik névadó őse. Ez a fajta névadás a hagyományokban sokáig fennmaradt, s Anonymus is alkalmazta gestájában fiktív személyeket alkotva egyes földrajzi nevek magyarázatára. A Duna-menti szigetek gyümölcsösei, a halban gazdag folyó ideális téli szálláshelynek bizonyulhatott. A letelepült életmód, a kereszténység általánossá válása után a környék településein is egyházi birtokok alakulnak, szolgálónépek telepszenek meg. A legkorábbi ismert oklevelek az egyházi szervezet kiépüléséről, egyházak birtokadományairól vallanak. Tatán a XI. században bencés monostor épül, a szomszédos Almás is már Szent László oklevelében előfordul, mint ahol a pannonhalmi apátságnak birtoka volt. Ugyanígy Füzitőn is volt birtoka az apátságnak. Neszmély községet első hiteles említése is, mint az apátsági birtok, Füzitővel szomszédos falut írja le 1237-40 közt. (A Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Magyarország vármegyéi és városai című munka Vende Aladár jegyezte Komárom vármegye községeit ismertető részében szereplő 1216-os évszám nem igazolható, téves. Csánki Dezső datálása az Albeus-jegyzék keletkezésére - 1235 körül - Györffy György és mások munkája nyomán módosult 1237-40 köztre.)
Az Anjouk és Zsigmond kora Az Anjou Károly Róbert által végrehajtott hosszan elhúzódó konszolidáció után szól az első írásos forrás arról, hogy Neszmély, mint örökös nélkül elhalt ember tulajdona, a királyra száll. A király fia nevelőjének, Miklós mesternek és unokatestvéreinek, Hanthkonak és Máténak adományozza a falut szántóföldekkel, cserjésekkel, dunai rév-vámmal, vízi és száraz vámmal, melyet jövet-menet fizetni kell, dunai halászattal, s két szigettel együtt. A felsorolásból is kitűnik, hogy Neszmély erre az időre fontos hellyé nőtte ki magát. Az említett Miklós mestert, később Neszmélyi Miklósként is említik a források, Nagy Lajos idején pécsi püspökké is szentelik. A falut testvérének utódai, a Hanckófiak birtokolják a későbbi szerzeménnyel, Poroszlóval együtt, de később vitába keverednek az örökség felett. Zsigmond király 6000 forintért veszi meg Hancko fia Jánostól a birtokait, közte a községet, amelyet később már mint mezővárost ad zálogba Garai Miklós nádornak a komáromi várral és Komárom mezővárossal, valamint falvakkal és vámokkal egyetemben, de a neszmélyi borkilenced is a zálogost illette. Maga Zsigmond 1404 június 26-án Neszmélyen keltezte egyik oklevelét, de 1407-ben is megfordult a községben. 1412-ben Ulászló lengyel királlyal együtt kirándulásokat tesz Tatára és Neszmélyre. Ezek a királyi látogatások arra utalnak, hogy ekkoriban a faluban volt olyan jelentős épület, monostor, amelyben a királyt és kíséretét elszállásolhatták. Egy ekkora monostor kegyura jelentős gazdasági hatalommal bíró személy kellett legyen, s ennek a hatalomnak egyik pillérét alkothatta a mezővárosi uradalom. Szentessy Lászlónak köszönhetően a Rómer Flóris által töredékként leírt "vörösmárvány, feliratos kődarab" másik fele is napvilágra került, s az összeillesztett darabokból előállt "Demeter gróf tetemének sírkőlapja". Az írásban "Demetrius comes"-nek nevezett személy a gótikus majuszkula betűk alapján a XIV. században, annak első felében halt meg. S valószínűleg már az ő idején épült templom. János neszmélyi pap az 1332-es pápai tizedjegyzék alapján öt garast fizetett, a következő évben pedig hármat. A XV. századi virágzó mezőváros Ez a monostor is közrejátszhatott abban, hogy a török ellen indult Albert király visszaútján, már betegen, megpihent a faluban. Azt a forrást, amely mellett a halál érte a királyt, Király-kútnak nevezik mind a mai napig. Fia, V. László később szintén felkereste a községet, apja halálának helyszínét. A XV. század a község fénykora volt, amikor előbb Mátyás királytól kapott oklevélben korlátozták a komáromi vár követeléseit a mezőváros irányában - a király "látogatásának" emlékét monda őrizte meg. II. Ulászló oklevelében megtiltotta, hogy az áruikkal kereskedő neszmélyi polgárokat másutt bíróság elé állíthassák, vagy bármiféle jószágukat elvegyék: neszmélyi lakosok ügyében csak a neszmélyi bíró és esküdtjei ítélkezhettek. A XVI. század elejéről származó oklevelek tanúsága szerint a mezőváros rendes tanácsa jogosult volt függő pecsétes levelek kiadására. Ezen levelek első sorai rendszerint Neszmély privilegizált mezőváros státusára utalnak: "Nos... jurati caeterique cives et hospites oppidi privilegiati de Neszmel." Török uralom alatt A törökök 1543-ban elfoglalták Esztergomot és Tatát, s a hadjárat során érintették Neszmélyt is. Néhány évvel később mindössze hat lakható házról számolnak be a híradások. Komáromot nem tudták elfoglalni a törökök, míg Tata vára többször is gazdát cserélt. A portyázó csapatok rendszeresen jártak a tájon, így rövid békés periódusoktól eltekintve a környéken veszélyes volt az élet, s kevesen vállalták az itt lakást. Ugyanakkor az élet nem szűnt meg, a neszmélyi halászokról több forrás is megemlékezik. S még birtokvitáról is tudunk Neszmély és (Duna)Almás között... A többszöri újratelepítések illetve a mindkét oldalon fennmaradt adózási beszámolók jelzik a hely jelentőségét. Buda visszafoglalása illetve a törökök kiűzése vetett véget az áldatlan állapotoknak. A törökök kiűzése után Az élet normalizálódása után Neszmély ismét a komáromi vár birtoka, birtokosa a komáromi várkapitány. S felélednek a különböző perek is, 1749-ben például a neszmélyi udvartelkesek ellen a kisebb királyi jogok megszüntetése végett. Süttővel pedig határvita miatt került sor pereskedésre (Pörös). Vissza a tartalomjegyzékhez |
||