 |
Neszmély története |
 |
 |  | |
Sénkőaszó [Seenkuezou]1303-ban említi egy oklevél (DL 1651) a Sártvány [Sartuan] határában lévő patak forrását [capite fontes riuuli Seenkuezou]. Ugyanitt szerepel a hasonló nevű terület és település is (a település illetve egy alkalommal a terület neve is Senkuezou alakban kerül említésre). Györffy György - véleményem szerint tévesen - a patakot a Duna jobb oldali mellékfolyójának tartja, amelynek torkolatánál állt volna a település, nagyjából a Tekeres-patak torkolata környékén. Napjainkban a név olvasatára a Sédtőaszó alakot is felvetik. Ennek motivációja minden bizonnyal a közeli Süttő, egykori Sédtő megnevezése lehet. Ennek ellentmondani látszik az okleveles alak, illetve a szokatlan szórend (a természetes forma Sédaszótő lenne). Így Györffy olvasata látszik helyénvalónak. (Bővebben lásd lentebb a név jelentésénél) Fekvése: A Györffy-féle lokalizációt terepszemle során próbáltam megerősíteni. Az említett oklevélből egy adásvételről értesülünk, a vásárlás után az új határ a leírás szerint Sártvány és Sénkőaszó határán egy forrásnál indul, nyugatra tart egy darabig, elhalad több határjel mellett, majd északra fordul, újabb határjelek mellett elhaladva egy hegy alatt éri el újra a régi határt. A Sártványtól északra található források közül mindössze a Gombáspuszta melletti az, amelynek vize északra halad, míg el nem enyészik, völgye sík terepre érve összeolvad egy másikkal. Többszörös áttétellel a Tekeres völgyén át éri el a Dunát. Emiatt nem valószínű, hogy az állandó vizű Tekeres torkolatánál egy települést egy följebb beágazó szárazvölgyről nevezzenek el. Problémás a lokalizáció azért is, mert a forrástól nyugatra, északra fekvő hullámos területen kisebb-nagyobb dombok sorakoznak, s így a határleírásban szereplő hegy mellett (iuxta quendam montem) kitétel nem lenne azonosítható egyértelműen. Arról nem is beszélve, hogy egy idő után a forrástól nyugatra haladva az előbb említett Tekeres völgyét kereszteznénk, ami stabil, azonosítható terepalakulat lévén aligha maradt volna ki a felsorolásból. Maga a Tekeres patak nem lehet az említett vízfolyás, mert forrása a mai Dunaszentmiklós területén van, ahol ebben a korban egy Stanch/Astanc nevű település volt (a település neve a szláv 'forrás, kút' jelentésű szóból származhat). Mindezek alapján vélem úgy, hogy Györffy György lokalizációja hibás. A névben szereplő "kő" tag alapján, amely régen 'hegy' illetve 'kopár hegyoldal' jelentésben is ismert volt, a név jelentését a Sénkő (hegy) aljában nyíló szárazvölgynek értelmezem. A terepviszonyok alapján a névben szereplő hegy az Asszony-hegy lehet. Ennek meredek, déli oldala kopár, s a hegylábának délkeleti oldalán van is egy forrás, amelynek vize rövid távolság megtétele után elenyészik, így völgye szárazvölgynek tekinthető. Ennek a völgynek keleti irányban van kijárata a Bikol-patak széles lapályára. A völgy folytatásában egy árok szeli át ezt a lapályt, mai nevén a Rigó-völgyet, s szakad a Bikol-patakba Bikol község (Süttő külterületi lakott helye) régi temetőjétől délre. Ha ettől a forrástól kezdve próbáljuk meg követni a határleírást, akkor Gombáspusztáig haladhatunk nyugatra, majd a major közelében északnak fordulva elérjük az említett Asszony-hegyet. Ez a hegy a Gerecse legészakabbi nyúlványa térségünkben, a fő tömbtől kissé elszakadva, szigethegyszerűen magasodik a környezete fölé 80-100 méterrel, egyértelműen azonosítható hegy. A mellékelt műholdas ábrán piros háromszöggel jelöltem azt a területet, amely hozzávetőlegesen lefedi az oklevélben szereplő földdarabot. A forráson kívül a másik két pont fiktív, csupán támpontként használtam a Gombás-hegy csúcsát, illetve az Asszony-hegy egy pontját. A terület nagysága 21,6 ha. Jelenleg erdő borítja, ez valószínűleg újabb kori telepítés, a vadgazdálkodás igényeinek megfelelően közlekedőfolyosót képez a környező hegyek erdőségei között. Az enyhén hullámos felszín a korban legelőként is hasznosulhatott, ahogy a nyugati végén, Gombáspusztánál napjainkban is legeltetnek, míg a keleti végén, Bikolpuszta felé kaszálóként hasznosítják. A korban használatos mértékegységek mai méretének meghatározását Hóman Bálint kísérelte meg Magyar pénztörténet című munkájában. A különböző forrásokban található utalásokat figyelembe véve az ekealja föld nagyságát 33,66-121,039 ha között határozza meg. Tekintetbe véve, hogy az általam megadott háromszög alakú területnek csak a forrás pontja biztos, a másik két pontja hipotetikus, csupán a domborzat egy jól azonosítható pontját jelölik, az egykori terület határpontjai akár 100 méterrel is odébb lehettek, mivel az alapvetően lapos területen kőhányások jelölték a határt, s nem domborzati elemek. A háromszög alakzat is csupán egyszerűsítés, azaz a tényleges terület a rajzoltnál esetleg jóval nagyobb is lehetett. Mindezek figyelembe vételével Sénkőaszó terület a mai Rigó-völgy lehetett, míg Sénkőaszó település e völgy felső részén, ahol az aszó kilép a lapályra, vagy az aszóvölgy folytatásába eső árok Bikolba szakadásánál lehetett. Ez a terület 1267-ben került Zovárd nembeli Miklós lovászmester (Vécs unokája) birtokába. Ezt a birtokot gyarapíthatta később Miklós fia Zovárd egy ekényi földdel 1303-ban, amelyet az esztergomszigeti apácáktól vett azok sártványi birtokából. Nevének jelentése: A név három tagból álló összetett szó: Sén : bizonytalan eredetű és jelentésű szó. Talán személynév és/vagy a 'szem' szó rejlik benne. (Így a hegy jelentése talán (Őr)Szemkő lehetett, amit az Asszony-hegy fekvése is alátámaszthat. Tetejéről messzire ellátni a Duna mentén, s a túlparton, de belátható a Bikol völgye is egy darabig.) Más feltevés szerint a 'szén (parázs)', 'szín (látással érzékelhető tulajdonság)' szavakkal áll rokonságban, azokkal egy tőről fakad. A Czuczor-Fogarasi szótár a e szavak közös gyökének az 's-', 'sz-' hangutánzó szót tartja, s a sustorgó tűz hangjából eredezteti. A gyöknek 'égő, parázsló' jelentést tulajdonít, s egy egész szócsaládot rendel hozzá. A jelentés 'fénylő, világos, csillogó' mozzanatát hordozó szavak közé sorolja a 'szén' illetve a 'szín' szavakat. (Valamint a 'szem (látószerv)' szót is). A 'szín' szót Tótfalusi István etimológiai szótára 'felület' eredeti jelentéssel ruházza fel, amely a mai szókapcsolatok alapján (külszín, felszín, stb.) szintén elképzelhető. Ez esetben az erdős környezetből kivilágló mészkő sziklafal lehet a névadás indítéka, s a név mai alakban S(z)ínkőnek hangozna. Hasonló névadást találhatunk Szihalom (Scenholm~Zenholm~Zyhalom) község esetén, bár ennek nevét Anonymus az épületet jelentő "szín"-ből magyarázza, amelyet egy magaslaton Árpád vezér tiszteletére emeltek. A szóeleji s/sz váltakozás más esetekben is előfordul, olykor mindkét változat megmarad a nyelvben (pl. senyved/szenved), máskor az egyik változat felülkerekedik, s a másik kihullik a nyelvből. Érdekes adalék ehhez az ún. "sz-elő csángó" nyelvjárás, ahol a magyarban szereplő 's' hang helyett gyakran 'sz'-et mondanak. A mi esetünkben másfajta magyarázat is elképzelhető. A környéken elszórva török eredetű nevekkel találkozunk (Sártvány, Tardos, Baj, Agostyán egykori Abustyán, stb.) A Sártvány nevet Györffy György épp a szókezdő 's' hang miatt csuvasos jellegűnek tartja, szemben a többi török nyelvre jellemző 'sz' szókezdettel. Például a 'fehér' jelentésű sar[y] szóban (Sar[y]tiván, Sarkel - Szarigszu). Ennek alapján a névadókat bolgár néptöredéknek is tarthatjuk, akiknek itteni jelenlétére a Neszmélyi rege című írásban próbálok magyarázatot adni. kő : egykori jelentése 'hegy' illetve 'kopár hegyoldal' illetve 'magányos sziklaalakzat'. aszó: 'szárazvölgy', olyan völgy, amelyben nincs vízfolyás. A fentiek alapján a név jelentése: a Sénkő (hegy) aljában nyíló völgy lehetett, amely elsődlegesen a völgyre vonatkozott, ennek felső részén egy forrás fakad, ennek vizét a völgyről nevezhették el. Ennek a völgynek a neve vonódhatott át a völgy szájánál fekvő településre, vagy a völgy folytatásában futó árokra, s azon keresztül az árok Bikolba szakadásánál települt falura. A történeti részben leírtak alapján Sénkőaszó település létrejötte 1267 utánra tehető. A későbbiekben nem fordul elő okleveleinkben legalábbis ezen a néven a településről nem tudunk, elnéptelenedéséről, annak okairól sem; talán már a XIV. század elején elhagyták lakói. 1352-ben, amikor a hamispénzverés gyanújába keveredett Miklóst és Pétert felmentik a vád alól, s az elkobzott birtokaikat részben visszakapja leszármazottjuk, Domokos mester Bykul, (Nyerges)Újfalu, Lábatlan, Karva, Mogyorós, stb. között nem szerepel. Miklós mester 1341-ben kelt végrendeletében megemlíti ugyan neszmélyi birtokait (amelyek Komárom és Esztergom megyében fekszenek), így esetleg arra is gondolhatunk, hogy az időközben elnéptelenedett település területét neszmélyi birtokaival vonta össze. Fentebb vázolt fekvése alapján talán Bikol vagy Vadács település előzménye lehetett, előbbi a Hont-Pázmány-nemhez kapcsolható. A régészeti terepbejárások során a mai Alsóvadács illetve Bikol között csekély mennyiségű Árpád-kori kerámiát találtak, amelyet "jobb híján" Vadács község északi végeként azonosítottak. Másképp vélekedik Czeglédi Katalin, aki Csuvasföldön tanulmányozta a helyi névadási szokásokat, különös tekintettel a víznevekre. (Lásd Sártvány.) Véleménye szerint a név előtagja "Senku" jelentése 'folyó, patak', s összetartozik aZ Esztergom melletti Csenke patak nevével. Az utótag a "zou" jelentése lehet egyszerűen 'víz' is. Azaz a név tulajdonképpen 'folyóvíz, vízfolyás' jelentéssel bír. Ez esetben bárhol lehet, a név nem utal földrajzi környezetre. | ||
 |  |
