Neszmély története
Monda Mátyás királyról

Mátyás király és a révész
(Az Akasztó-hegy legendája)


Történt pedig, hogy Mátyás király igen megéhezett egy kis vadpecsenyére. S ha már vadpecsenyét eszik, úgy illik, hogy egy kis borocskával is meglocsolja. Útnak indította hát udvarnépét a tatai várba, aminek környékén sok vadat lőtt már korábban is, s ahol a közeli Neszmély borospincéiből mindig volt néhány hordó jó bor is. Jómaga szokásához híven kisebb kitérőt tett, s szegény tótnak öltözve a Duna túloldalán járt a nép között, hogy meghallgassa a panaszaikat, s rendet tegyen, ahol erre szükség van. Térült erre, fordult arra, utazott szekéren, kutyagolt a porban, s mikor már eleget látott-hallott, csak nekifordult a Dunának, s a neszmélyi révnél akart átkelni, hogy egyenesen a tatai várba érhessen. El is ért a partra, előkiáltotta a révészt, beszállt a csónakjába, lefizette az átkelés díját. Ahogy egyre közelebb értek a neszmélyi oldalhoz a király gondolatai is egyre közelebb kerültek a vadászathoz, meg a neszmélyi pincékhez, leginkább az abban érlelődő borokhoz. Már szinte partot értek, mikor a révész letette az evezőt, s követelni kezdte a pénzét. No de erre felhorkant a király is, így is sokallotta a díjat, de hogy kétszer is ki kelljen fizetnie, az végképp felháborította. Szó szót követett, s honnan, honnan nem két poroszló jelent meg, akik se szó, se beszéd fülön csípték a méltatlankodó tótot, mert azt hitték, hogy egy egyszerű tóttal van dolguk, s a révész pincéjébe dugták. No hiszen gondolt a király a neszmélyi pincékre, meg is akarta látogatni őket, de biz nem így, s nem erre készült. Főtt is szegénynek a feje, hogy kerül ki ebből a csávából. Ahogy ott tépelődik, egyszer csak motozást hall a cellája ablakánál. Hát egy öregasszony volt ott, aki némi elemózsiát hozott, s elmondta, hogy ilyen eset bizony elég gyakran megesik errefelé. A király messze van, a révész meg úgy zsarolja a szegény népet, ahogy neki tetszik. Megköszönte a király az élelmet, s megkérte a szegény asszonyt, hogy vinné el az eset hírét a tatai várba, mert a király közelebb van, mint gondolná. S hogy hitelt adjon a szavának egy frissen vert aranypénzt adott neki, amilyet a szegény asszony még nem is látott, mondván, hogy azt mutassa meg a várnagynak. Hitte is, nem is a szegény asszony, de az aranypénz megtette a hatását, a kakas még el se kukorította magát, mikor hajnalban útra kelt, s mire a kakas harmadikat kukorított, már ott is állt a tatai vár kapujában. Mondta ő szegény feje a strázsának, hogy a várnaggyal akar beszélni, de az bizony nem engedte be. Hanem a szóváltásra kinézett a királyasszony is az ablakából, s szólt a strázsának, hogy engedje be hozzá a szegény asszonyt, lássa, mit akar. Ahogy bejutott, az öregasszony előadta rendre, mi történt, s megmutatta az aranypénzt is. Ahogy a királyasszony meglátta, azonnal hívatta a várnagyot, annak se kellett kétszer mondani, mi a dolga. Riadót fúvatott, s maga állt a lovascsapat élére, irány Neszmély, a révész háza. A királyasszony is előparancsolta a hintóját, maga mellé ültette a szegény asszonyt, s megindultak ők is a faluba. A révész igencsak meglepődött, amikor az érckakasok megszólaltak az udvarán, de előbotorkált. Aztán kezdett rosszat sejteni, mikor látta, hogy a tatai várnagy se szó, se beszéd irányt vesz a pincéje felé, s kinyitni parancsolja azt. Próbálta volna magyarázni, hogy csak egy csirkefogó van benne, aki nem akarta kifizetni a rév árát, de torkára forrt a szó, amikor meglátta, hogy a szegény tótra királyi palástot terít a várnagy, kezébe pedig jogart ad. Mátyás ott helyben ítéletet tartott. Deresre húzták a poroszlókat, s ötven botütést mértek rájuk, a révészt pedig a közeli hegyen akasztották fel. Ezt a helyet azóta is Akasztó-hegynek nevezik. A neszmélyi emberek megéljenezték az igazságos királyt, s mire a királyasszony is megérkezett világraszóló lakoma kerekedett. Csapra ütötték a hordókat is, s a király is végre igazi jó neszmélyi borral olthatta a szomját. A szegény asszony utódai sokáig őrizték azt az aranypénzt, amit egykor a királytól kapott a szegény asszony, nagyapám nagyapja még látta is. Itt a vége, fuss el véle!

 Mátyás király aranypénze a gyöngyösi Huszár Lajos Éremtár oldalán 

http://www.huszarlajoseremtar.eoldal.hu/cikkek/vegyeshazi-uralkodok-penzei/2__-habsburg-alberttol-hunyadi-matyasig.html

Mátyás aranypénze

E: +MATHIAS.D.G.R.VNGARIE. (Mathias Dei gratia rex Hungariae = Mátyás Isten kegyelméből Magyarország királya) Négyelt címerpajzs. (Magyar vágások, magyar kettőskereszt, Hunyadi-holló, cseh oroszlán)
H: *S*LADISL-*AVS.REX. 
(Sanctus Ladislaus rex = Szent László király) Szemben álló Szent László jobbjában alabárddal, baljában országalmával. Oldalt verde- és mesterjegyek: n-x(= nagybányai városi veret kollektív bérlet folytán)

Huszár 674, Pohl K1-2, 3.560 g, Ø 21 mm, kitűnő

Make a Free Website with Yola.