Neszmély története |
Sártvány [Sartuan]1303-ban említi egy oklevél (DL 1651). Ebben az oklevélben Sartuan alakban fordul elő az esztergomszigeti apácák tulajdonában lévő terület, amelyből egy eke nagyságú darabot három márka jó ezüstért eladnak a szomszédos Sénkőaszó birtokosának, Zovárd mesternek. Fekvése: A fenti oklevél csupán egy rövid határleírást közöl, a Sénkőaszóval való határát, pontosabban az új határszakaszt írja le. Eredeti kiterjedéséről, az ottani településről nincsenek információink. Nehezen azonosítható a határleírásban szereplő forrás illetve hegy is. Györffy György lokalizációja az újkori település (major) alapján történt, s valószínűleg itt lehetett az Árpád-kori is. Nevezetesen a Hosszú-Vontató--Bors-hegy--Nyerges-hegy--Nagy-Teke-hegy--Gombás-hegy--Nagy-Somlyó által körbevett kis medencében Neszmélytől délkeletre, Dunaszentmiklóstól kelet-délkeletre. A medencét átszelő kis erecskét övező, ma kaszálóként hasznosított üde rét, az északabbra, ma legelőként hasznosított területek Gombáspuszta környékén, valamint a Tekeres és a Bikol patakok közelsége kedvező lehetőséget nyújtott egy kisebb, félnomád állattenyésztő csoport megtelepedésének, amelynek feltehetően itt volt a nyári szállása. Télen a Duna-part a szigetekkel nyújthatott lehetőséget a nehéz időszak átvészelésére. A honfoglalás után itt letelepedett csoport utódai később elhagyhatták a területet, s valószínűleg királyi adományként került az esztergomszigeti apácák birtokába. Sorsáról keveset tudunk. A különböző fennmaradt nyomokból egy lehetséges történetet vázol fel a Neszmélyi rege. Ha Györffy György lokalizációját fogadjuk el, akkor tulajdonképpen a medence tartozhatott az egykori Sartuan birtokhoz. Véleményem szerint módosítanunk kell Sénkőaszó település lokalizációját, s nem Sártványtól északra a Duna mellett, hanem keletre a Bikol mellett helyezkedett el. Ekkor az oklevél határleírása nem északi határrész, hanem északkeleti. Utóbbi változat mellett szól a terepszemlém tapasztalata, amelynek során nemcsak a forrást, de a hegyet is sikerült beazonosítanom. (Részletesebben lásd Sénkőaszó címszó alatt.) Ez esetben viszont Sártvány kiterjedhetett északra a mai Gombáspuszta területére, akár a Dunáig is, azaz egy állattenyésztő csoport esetén a teljes legelőváltó utat a birtok részének tekinthetjük. Nyugati illetve keleti határát a Gerecse Dunáig húzódó nyúlványai jelenthették. Története: 1303-ban az esztergomi apácák birtokában van. Később 1339-ben, amikor Neszmélyt Poloniabeli Miklós mesternek adományozza Károly Róbert, az apácák gazdatisztje, Péter is a tanúk között szerepel, nyilván a közvetlen szomszédság miatt. A középkori okleveleinkben másutt nem szerepel. Az újkorban uradalmi major volt, s csak a XIX. század második felétől lakhatták. (A II. katonai felmérésen nem jelzik). A III. katonai felmérés térképén Sártvány psz. megjelöléssel szerepel. Birtokosai a XIX-XX. században az államosítás előtt a Klosterneuburgi Ágoston-rendi szerzetesek voltak. Napjainkban pusztaság, területén épületek nincsenek, csak kaszálók, illetve a környező dombokon erdőgazdálkodás folyik. Nevének jelentése: A Sártvány nevet Kiss Lajos etimológiai szótára a Sártivánvecse nemzetség egyik ősének nevéből eredezteti. A Sártiván nevet Györffy György a Sary Tiván csuvasos jellegű török (onogur?) névből származtatja, s 'fehér sólyom' jelentést tulajdonít neki. A nemzetség itteni birtoklására közvetlen, írásos adataink nincsenek. Ittlétük nyomait a fentebb említett Neszmélyi rege vázolja. Egészen más megközelítést, s magyarázatot ad Czeglédi Katalin, aki Csuvasföldön tanulmányozta a helyi névadási szokásokat, különös tekintettel a víznevekre. Csuvasföldön talált Sartuan [ejtsd: szártuán] nevet, s az összetett szó mindkét tagjára bőséges példákat. Az sz~s szókezdő váltakozás nyelvjárási szintű, a régi magyarból is több példát ismerünk rá, pl. a szár~sár(ga) színnév. Professzor asszony szíves közlése alapján: Szerkezetileg összetett szó: Szár + tvány. Összetett szóként, az előtag külön és az utótag is megtalálható külön akár önállóan, akár más szó elő- és utótagjaként a Volga-Urál vidéke földrajzi neveiben. Az adataim szókezdő s- hangértéke sz-. Az adatokban szereplő további jelek: ă: nagyon röviden ejtett o szerű hang, ě: nagyon röviden ejtett e-ö szerű hang. A magyar Szártvány korábbi alakja Szártván < *Sartăvan lehetett, A szóvégi -ny előzménye ez esetben -n. A -tvány < *tăvan < *tuvan < *tuwan előzménye más irányban is tovább változhatott: *tuwan > *tuan > 1. tun, 2. tan 3. ton. Szerkezetileg képzett szó, a szótő vö. csuvas tu 'csinálni, szülni', ennek lehet tuv, tăv változata is. A képző 1. 1. csuvas -an, -en jelen idejű melléknévi igenév képző, tehát 'születő, csináló' a szó szerinti jelentése. 2. -nă: múlt idejű melléknévi igenév képző (az adataim között ilyen is előfordul. Szó szerinti jelentésben tehát 'a született'. Az előtag Szár (ld. Sar) közszói jelentését tekintve: 1. folyó, 2. forrás 3. gödör 4. sárga, fehér 5. képző 'valamivel ellátott'. Az utótag tvány: '1. tó, 2. víz 3. forrás 4. születés 5. gödör', A névadási szokásokat illetően a Volga-Urál vidékén nem jellemző még a településnevek közt sem a személynévi eredet. Azok is legtöbbször víznévi eredetűek, mert a települések, erődített helyek úgy keletkeztek, hogy folyóelágazás közén, folyókanyarulatban vagy két forrással rendelkező folyó közé építették a lakóhelyet. Ezért egyszerűen a víz neve átment a település nevére. Minthogy a folyót, a folyó vizet teremtménynek és élőnek tartották eleink, szemben az állóvízzel (ld. tó, mocsár, folyó holt ága stb.), ennek a mintájára nevezték meg a többi élőlényt is, a növényt, az állatot és az embert. Az élet alapfeltétele tehát a forrás, a mag, az ős, stb., következésképp a személynévnek alapja, a legelső nemzetségek, népek nevei dinaszia (ez pedig személynévi) névi eredetűek. A nemzetségnévnek és a madárnévnek tehát a végső gyököt és az elnevezés módját illetően sok köze van a víznévhez, víznévi eredetű egyéb területnévhez, de nem feltétlenül szolgált neki alapul. A vízneveknek pedig soha. A példákban a fent megadott jelentések valamelyike érvényes, de nem lehet mindig ugyanaz, mert a térszínformák, a vizes helyek változnak. A csuvas adatok azért fontosak, mert őket korábban böszörményeknek hívták s a böszörmények szarmata hunok, akik komi-zürjén területről vándoroltak a Volga nagy kanyarulatába a mai lakóhelyükre. A magyarokhoz pedig a böszörmények és a szarmaták egyaránt kötődnek, ezekről részletesen írtam a könyveimben. Példák (Forrás: Czeglédi Katalin A szkíta-hun nyelvek I-II. Elérhetősége: I. kötet ; II. kötet ): Sartuan sărčě 'Sartuan hegye'. h. Ašm.XI.74.: csuv. Sartuan sărčě, hely neve, NAP:-, Ar.:-. < csuv. Sartuan < Sar + tuan < *tuwan + sărčě ? csuv. sărt 'szirt, hegy' + -ě (< -i): birtokos személyjel E/3. Sartumkka '?'. h. Ašm.XI.74.: csuv. Sartumkka or. Astradamovka, orosz település neve, NAP:-, Ar.:-. < csuv. Sartumkka < Sar + tumkka or. Astradamovka < Astra + damovka, Sartumkka '?'. h. Ašm.XI.74.: csuv. Sartumkka, piaci falu, NAP:-, Ar.:-. < csuv. Sartumkka < Sar + tumkka Sarton '?'. v. Ašm.XI.74.: csuv. Sarton, kiremet neve, NAP:-, Ar.:-. Ld.: csuv. Sartăvan, Sartuan. < csuv. Sarton < Sar + ton Sartăvan '?'. f. Ašm.XI.75.: csuv. Sartăvan, NAP:-, Ar.: csuv. Sartăvan M., árok, patak. Ld.: csuv. Sarton. < csuv. Sartăvan < Sar + tăvan Sartuan '?'. h. Ašm.XI.75.: csuv. Sartuan, NAP:-, Ar.:-. Ld.: csuv. Sarton. < csuv.Sartuan < Sar + tuan Sartăvan '?'. d. Ašm.XI.75.: csuv. Sartăvan, hely neve, NAP:-, Ar.:-. Ld. Sartăvan M. < csuv. Sartăvan < Sar + tăvan Sartăn '?'. h. Ašm.XI.75.: csuv. Sartăn, város neve? NAP:-, Ar.:-. < csuv. Sartăn < Sar + tăn Megj.: a kiremet 'pogány áldozati hely'-et jelent, amely rendszerint egy forrás mellett volt található. A rövidítések magyarázata: Ar Archivális anyag: NIKITIN, I. D.: Toponimika (nazvanija urocsis, ovragov, leszov i drugih punktov szelenij) Csuvasszkoj ASzSzR. Naucsnyj arhiv CsNII, knizsnoje posztuplenije N. 72. Kézirat. Ašm. ASMARIN, N. I. 1928-50: Thesaurus linguae Tscuvaschorum I-XVII. Csuvasszkoje Goszudarsztvennoje Izdatyelsztvo. Kazan-Csebokszari. csuv. csuvas d. domb h. hely NAP Naszeljonnyje punkty csuvasszkoj ASzSzR. Csuvasszkoje Knyizsnoje Izdatelsztvo. Csebokszari, 1974. or. orosz v. vallási | ||