 |
Neszmély története |
 |
Az alábbiakban egy fiktív történeti vázlat olvasható, amely ismert illetve kevésbé ismert emberek munkáiból kinyert morzsák alapján egy lehetséges történetet mond el. Az olvashatóság érdekében különböző fejtegetéseimet, s a morzsákat külön közlöm, ezekről az érdeklődő a szöveget időnként megszakító morzsa(x) feliratú linkekre kattintva szerezhet tudomást, s gondolkodhat el rajtuk. Ez a, nevezzük így, modern kori monda nem kíván vetekedni a hivatásos történetírók munkáival, csupán felhívja a figyelmet azok hiányosságaira, figyelmen kívül hagyott, elhanyagolt dolgokra. A hivatalos krónikák állításai (Zovárd-nem birtoka, komáromi vár birtoka) figyelmen kívül hagyják Károly Róbert 1339. évi oklevelét, amelyben Neszmélyt, mint örökös nélkül elhalt ember királyra szállt birtokát adományozza fia nevelőjének. A Zovárd-nem ekkor virágzott, Miklós mester 1341-ben kelt végrendeletében fia János leányának, Margitnak ugyanakkora részt hagy örökül, mint testvérei fiainak, Zovárd fia Domokosnak és Péter fia Jánosnak. Bár itt említést tesz neszmélyi birtokokról is, ez azonban az előbb említetthez képest kis részt képezett, pontos határai nem ismertek. Ha a komáromi várhoz tartozott volna a birtok, akkor Károly Róbert körültekintő előzetes vizsgálatára nem lett volna szükség, azaz királyi ember kirendelésére, aki megállapította, hogy a birtok adományozható. Ez nem zárja ki, hogy hajdanán így lehetett, de a teljes Árpád-korra vetíteni túlzott általánosítás. Akinek nem ment el a kedve, s kíváncsi egy alternatív változatra, amelyről ez idő szerint a legtöbb, ami mondható, hogy így is történhetett, az kövesse a linket.
Kelemen Zoltán
