 |
Neszmélyi rege |
 |
 |  | |
Neszmélyi regeA Kazár Birodalomban kirobbant belháborút követően a levert lázadók egy része a magyarokhoz menekült. A csatlakozók egy törzset alkottak kabar/kavar néven, noha eredetileg több különböző nép fiai (türk onogurok, iráni kálizok, s más török népek) voltak közöttük. A csatákban elöl jártak, visszavonuláskor a hátvédet alkották, ahogy ez a pusztai népeknél szokásban volt. A honfoglalás első hulláma után a nép nagy része a Mátra környékére telepedett le, köztük volt a Sártiván, Vécs testvérpár is a maga onogur népével. A második hullámban, a Dunántúl elfoglalása után Sártiván a maga családjával szintén átköltözött a Dunántúlra, a fejedelmi család közelébe, s ott a neszmélyi rév, valamint az ott lakó szlávok felügyeletét bízták rájuk. Sártiván maga szállását a Gerecse lábánál, a Bors-hegytől északra, egy kis patak mellett ütötte fel. A környéken, a Bikol-patak és a Tekeres-patak között elterülő hullámos dombvidéken és a Dunáig terjedő síkságon legeltette állatait. A Duna-part a szigetekkel biztosította az áttelelést.morzsa(1) A kereszténység felvétele, s a letelepült életmód általánossá válása után az ősi foglalások részben birtokká alakultak, a nem tagjai átköltöztek Neszmélyre. Átköltözésüket motiválta, hogy a kereskedelmi út mellett fekvő falu jövedelmezőbb volt, mint a puszta, de közrejátszhatott ebben az is, hogy királyaink minden eszközzel igyekeztek akadályozni a falvak elköltözését, s a templom mellé telepítésüket. Mindenesetre sártványi birtokuk később az esztergomszigeti apácák tulajdonába került. Később a XIII. század elején a nemből kivált a Zovárd-nem, korábbi birtokaikat felosztották. Később ezek a nemek további ágakra tagozódtak. Neszmély történetében a Zovárd-nem Vécs-ága, illetve a Sártivánvecse-nem Poroszlay-ága játszott szerepet. morzsa(2) 1299-ben a Sártivánvecse nem Poroszlón élő tagja, Gyula fia István elcserélte Poroszlót, amelyhez hozzájárultak atyafiai Demeter és Márton is. Utóbbiak lakhelyéről nincsenek információink, Demeter talán Neszmélyen lakott. A Poroszlay-ág kihalása után Neszmély visszaszállt a királyra. Károly Róbert királyi embert rendelt ki ennek igazolására, majd "Az utód nélkül maradt [...] ezen határokkal körbevett, neszmélyi birtokot szántóföldekkel, cserjékkel, dunai révvámmal, vízi és szárazvámmal, melyet jövet-menet fizetni kell, a dunai halászattal, két szigettel, név szerint Nezmelzygeth-el (Neszmély-szigettel) és a Fyurzigeth-el (Für-szigettel) a Nagy-Duna közepéig átadják Polonia-i Miklós mesternek Lajos herceg tanítójának, valamint unokatestvéreinek, Hanckonak és Mátyásnak. Ellentmondással nem találkoztak, így beiktatták őket birtokaikba". Pór Antal nyomán közli Szénássy Zoltán illetve Bárdos István. morzsa(3) | ||
 |  |
