A Neszmély határában található római kori emlékek már a XIX. században ismertek voltak. Ezek a maradványok a római határőrizeti rendszer részét képezték, erődített megfigyelőpontok, járőrök bázisai, őrtornyok voltak, melyeket a határ mentén a Rajnától a Duna torkolatvidékéig futó útvonal - mai szakkifejezéssel limes-út - kötött össze. A Neszmélyt környező vidék legjobban kutatott római emlékei a fenti építmények közül a Tekeres-patak torkolata mellett, a Kalin-hegy tövében, és a hegy tetején található őrtornyok. Egyikük kőből épített, fallal és árokkal körülvett építmény a hegy tövében, míg a másik, kevésbé szilárd építésű, körülárkolt megfigyelőtorony lehetett a magaslat tetején.

A két szomszédos, egymással összefüggő régészeti lelőhely feltárására 1959-ben (Czeglédy I. és Sz. Póczy K.) és 1997-ben (Visy Zs., Bertók G.) került sor. Az 1959-es ásatás elsősorban a Kalin-hegy tövében lévő őrtoronyra koncentrált, de két kutatóárokkal a dombtetőn lévő objektumot is megvizsgálták. 1997-ben a Kalin-hegy tetején feltételezett őrtorony helyén, illetve annak környezetében végeztek feltárást.

A kutatási eredmények az alábbiak szerint foglalhatók össze:

A domb tövében található őrtorony kb. 7,5x7,5 m-es belméretű, négyzetes alaprajzú építmény volt, falvastagsága 1,3 m. Belsejében leégett, faszerkezetű feljáró nyomait sikerült azonosítani, mely az emeleti szintre vezetett. Az épület egyik sarkában kemence nyomai is megfigyelhetők voltak. A tornyot a falaktól 11 m-es távolságban V-keresztmetszetű árok vette körül. Az épület szerkezeti elemeinek maradványai mellett a mindennapi életben használt tárgyak is előkerültek az őrtoronyból, többek közt későrómai kerámiatöredékek, egy ládika bronz veretei textilmaradványokkal, mellettük bronz karperec-töredékek, több IV. századi érme a 350-60-as évekből, nagyméretű vas fésű, vasszegek és kapcsok. Az ásatók véleménye szerint a tárgyak elhelyezkedése, valamint az égésnyomok arra utalhatnak, hogy a torony ellenséges támadás eredményeként pusztult el. A tornyot legalább egyszer átalakították, új padlószintet hozva létre, azonban az építés és a renoválás közt nem telhetett el sok idő, mert a különböző rétegekből előkerült leletek kronológiai szempontból nem voltak elkülöníthetők egymástól.

A Tekeres-patak melletti torony fekvése, valamint a mellette magasodó Kalin-hegy indokolttá tette, hogy a kőépítésű, némiképp megerődített, azonban megfigyelési szempontból nem a legelőnyösebb helyen található Tekeres-patak melletti őrtornyot egy, a magaslaton elhelyezett megfigyelőtoronnyal egészítsék ki. Ennek jelenlétére utaltak a Kalin-hegy tetején, a felszínen is észlelhető római kori leletek, melyek már a XIX. század vége óta ismertek, és amelyek alapján az 1959-es kutatás idején kutatóárkot nyitottak a feltárást végző régészek. Leírásuk szerint a Kalin-hegy tetején is a Tekeres-patak melletti őrtorony leleteihez hasonló korú, kerek alaprajzú építmény állhatott, melynek nyomát egy kört formázó fal, agyagba rakott kő alapozásával azonosították a dombtető északi részén. Az épület falának tövében egy tűzhely nyomait is megfigyelték. A tornyot délen kettős, északon hármas árok vette körül, mely mikrodomborzatként még a mai napig is észlelhető. A három északi árok közül a középsőben cölöpök nyomait is felfedezték.

Az 1997-es kutatás során nem sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani a domb tetején feltételezett épület maradványait, ugyanakkor a lelőhely jellegéhez és méretéhez képest jelentős leletanyag került elő. A számos, IV. századra jellemző bronz fibula, kerámia- és üvegtöredék mellett kiemelkedő a domb tetején talált érmeanyag: 66 db IV. századi érme került elő, melyeknek 64%-a (42 db) kibocsátó, periódus és verde szerint meghatározható, és legnagyobb részüket tekintve egy igen szűk korszakra, a 351 és 375 közötti évekre datálható. Két érme tér el jelentősen a fent meghatározott időszaktól: II Constantinus 320-ban, valamint II. Constantinus 330-333 közt kibocsátott AE3 méretű érméi. 24 érme rossz állapota következtében csak kissé szélesebb időhatárok (többnyire 348-361 illetve 364-378) közé keltezhető. Az érmék kronológiai szóródása tehát azt sugallja, hogy a megfigyelőhely a 350-es évekre, esetleg a 360-es évekre datálható, és a Dunakanyar védelmének megerősítését szolgáló építkezések során létesülhetett, egyidőben a völgyben lévő toronnyal. Ehhez hasonlóan gazdag, és egyben hasonló korszakba tartozó érmeanyagot eddig csupán egy őrtoronyból (Őcsény - Soványtelek, ALI3) sikerült feltárni a magyarországi római kori határszakaszon.

Az 1959-es feltárások során sikerült az őrtorony déli oldalán lévő bejáratot a limes-úttal összekötő, sóderes alapozású út, valamint a völgyből a Kalin-hegyre vezető római kori út egy szakaszát is feltárni.

Összefoglalóan elmondható tehát, hogy a két, egymással minden valószínűség szerint összefüggésben létrehozott római kori objektum a Kr. u. IV. század második felében lehetett része a birodalom határőrizeti rendszerének. Feladatuk az Odiavum (Almásfüzitő) és Crumerum (Nyergesújfalu) közti határszakasz biztosítása volt. Az itt állomásozó kisszámú katonaság feladata egyrészt a Duna túloldaláról várható támadások jelzése, a szomszédos erődök közti kommunikáció biztosítása, valamint járőrfeladatok ellátása lehetett. Az éremanyag 375-ös záródása nem jelenti azt, hogy az őrtornyokat felhagyták, ugyanis az érmek megfogyatkozása az egykori Pannonia területén általános jelenség, nincs összefüggésben az itt fennálló későrómai provinciák feladásával, mely a források szerint jóval később, az V. század első harmadának a végén következett be. Ennek megfelelően az őrhely megszűnése is valószínűleg erre az időszakra tehető.

Bertók Gábor