Neszmély |
Simon Zoltán és Keresztessy Csaba 1995-ben szondázó kutatásokat végzett a templom falain, s falai mentén. A lentebb következők jórészt az ő munkájukon alapulnak. Ezenkívül Szentessy László dolgozatából is felhasználásra kerültek adatok.
A templom épülete keletelt, egyhajós, nyugati oldalán közel négyzetes alaprajzú toronnyal, támpilléres, polygonális záródású szentéllyel. A zömök, a hajónál alig keskenyebb, csaknem az órapárkány magasságáig armírozott tornyot körben egyszerű rézsűs kőlábazat kíséri, mely a déli oldalon álló ajtónál megszakad. Az ajtó egyszerű kialakítású, egy gerendával vízszintesen lezárt nyílás. Alsó szakaszán a jelenlegi kávák tégla falazatával részben eltakarva az egykor itt állt gótikus kapu tagozatai ismerhetők fel. A jelenlegi jobb oldali kávát kísérő íves vonalú, domború falazat további középkori maradványokat sejtet. A torony alsó emeletszakaszában északi, nyugati és déli irányban három szűk ablak nyílik, négyzetbe illeszkedő tompa csúcsíves, az északi kivételével, pálcataggal gazdagított kőkerettel. A felső két emelet magasságában valamivel keskenyebb a torony. Egy emeletnyi szakasza nyílástalan, feljebb nagy barokk ablakok nyílnak, felettük órapárkány és hagymasisak.
A – sarkain csaknem a jelenlegi párkánymagasságig armírozott – hajó déli oldalához, a bejárat elé egy – 1995-ben, az 1891-es előzmény elbontása után épült – előcsarnok csatlakozik, innen indul a kórusfeljáró is, egy egyszerű, nagyméretű, téglalap alakú, szegmensíves nyílással. Az előcsarnokból bejárat nyílik a hajóba, mely egy jellegtelen, téglalap alakú nyílás, melynek alsó részén a korábbi nyílás elkent profilú maradványai láthatóak. Felette téglalap alakú ablak nyílik. Tőle jobbra, a korábbi előcsarnok keleti falának elbontásakor előkerült gótikus ablak rézsűs jobb oldali kávája, valamint könyöklőjének és csúcsíves záródásának maradványai láthatóak. Az előcsarnoktól keletre a hajófalat egy jellegtelen, keskeny, téglalap formájú ablak töri át.
A hajó északi homlokzatának tengelyében a falsík kissé visszaugrik, itt egy élszedett kőkerettel szegélyezett, kétrészes, csúcsíves záródású, részben elfalazott, nagy középkori nyílás látható, melynek felső részén két neogótikus ablakot alakítottak ki. A visszaugratás sarkaiban gótikus boltozat levésett nyomai fedezhetőek fel. Mindez arra utal, hogy a hajó északi oldalához egykor egy – mára már lebontott – későgótikus, bordás boltozatú építmény, alighanem kápolna csatlakozott. A hajón – alighanem a jelentős feltöltődés miatt – sehol sem fedezhető fel lábazat.
A szentély a nyolcszög felével zárul. Hat támpillére – a déli oldalon kettő, a záródás sarkainál egy-egy – ma is áll. Vízvetőjük homorlatos profilja későgótikus, felületüket, mai állapotukban, betonlapok fedik. A szentély déli oldalán, az első és második támpillér között nagyméretű, levésett tagozatú és mérművű, későgótikus ablak látható. A hajótól számított második és harmadik támpillérre támaszkodva előtető áll, alatta jelenleg neogótikus formájú ajtó nyílik a templomtérbe. Itt a külső járószint kissé mélyebben helyezkedik el, mint egyebütt, ezért a két támpillér oldalán, illetve az ajtótól jobbra és balra előbukkan a szentély gótikus, rézsűs lábazata.
A déli oldalon leírt ablakkal megegyező formájú és méretű gótikus ablak látható a szentély délkeleti és keleti falának tengelyében. Ezek közül a délkeleti ablak tagozatait és mérművét a jelenlegi tok elhelyezésekor szintén teljes mértékben lefaragták, míg a keleti el van falazva, itt azonban még felfedezhető a mérmű felső karéjának csonkja.
A szentély északkeleti homlokzatán jelenleg az előzőekhez hasonló formájú és méretű, azonban kutatás nélkül is valószínűsíthetően, neogótikus ablak látható. A szentély északi falát jelenleg nem töri át nyílás és támpillér sem emelkedik itt. Ezen a szakaszon feltételezhetjük az egykori sekrestyét.
A frissen tatarozott tornyon kívül a templomot rossz állagú sárga vakolat fedi.
Az épület belseje mai formájában nem idézi a középkort. A toronyalj egykor közvetlen kapcsolatban állt a hajóval, a nyílás jelenleg el van falazva. Jelentős mélységű fülke található az északi falban is, ez azonban sosem lehetett nyitva, hiszen a torony lábazata az északi falon folyamatos. A templomtér spártai puritánságú. A szószék a szentély keleti falához támaszkodik. A nyugati oldalt széles fa karzat foglalja el, mely két – a századforduló környékére datálható – öntöttvas oszlopon nyugszik. A berendezés egyébként semmiféle műértékkel nem bír. A templomteret síkmennyezet fedi.
Leírása:
A templom a 10-es főút mellett, kőfallal övezett kertben áll Neszmély ófalui részén. Kerítésfala szabálytalan alaprajzú, északi szakasza hiányzik. Az eredeti déli szakaszt 1954-ben az országút szélesítése során elbontották, s 1,6 m-rel beljebb építették fel újra. Ennek során került elbontásra a délkeleti sarokban álló építmény nagyobb része is. Keleti és nyugati oldalain egy-egy - 1816-os évszámmal datált - későbarokk, szemöldökgyámos záródású, zárókővel gazdagított keretelésű kapu nyílik. A török időkben elhagyatott templom falai mentén a lezúduló esők nyomán keletkezett időszakos patakok mintegy másfél méteres feltöltődést okoztak, valószínűleg emiatt is emelhették a kőfalat, de körzejátszhatott ebben a település ütközési zónában lévő helyzete is. A nyugati és keleti falban, részben elfalazva, lőrések láthatók, amik erődítés jellegét erősítik. Török korabeli ábrázolásán még nincs kőkerítés.A templom épülete keletelt, egyhajós, nyugati oldalán közel négyzetes alaprajzú toronnyal, támpilléres, polygonális záródású szentéllyel. A zömök, a hajónál alig keskenyebb, csaknem az órapárkány magasságáig armírozott tornyot körben egyszerű rézsűs kőlábazat kíséri, mely a déli oldalon álló ajtónál megszakad. Az ajtó egyszerű kialakítású, egy gerendával vízszintesen lezárt nyílás. Alsó szakaszán a jelenlegi kávák tégla falazatával részben eltakarva az egykor itt állt gótikus kapu tagozatai ismerhetők fel. A jelenlegi jobb oldali kávát kísérő íves vonalú, domború falazat további középkori maradványokat sejtet. A torony alsó emeletszakaszában északi, nyugati és déli irányban három szűk ablak nyílik, négyzetbe illeszkedő tompa csúcsíves, az északi kivételével, pálcataggal gazdagított kőkerettel. A felső két emelet magasságában valamivel keskenyebb a torony. Egy emeletnyi szakasza nyílástalan, feljebb nagy barokk ablakok nyílnak, felettük órapárkány és hagymasisak.
A – sarkain csaknem a jelenlegi párkánymagasságig armírozott – hajó déli oldalához, a bejárat elé egy – 1995-ben, az 1891-es előzmény elbontása után épült – előcsarnok csatlakozik, innen indul a kórusfeljáró is, egy egyszerű, nagyméretű, téglalap alakú, szegmensíves nyílással. Az előcsarnokból bejárat nyílik a hajóba, mely egy jellegtelen, téglalap alakú nyílás, melynek alsó részén a korábbi nyílás elkent profilú maradványai láthatóak. Felette téglalap alakú ablak nyílik. Tőle jobbra, a korábbi előcsarnok keleti falának elbontásakor előkerült gótikus ablak rézsűs jobb oldali kávája, valamint könyöklőjének és csúcsíves záródásának maradványai láthatóak. Az előcsarnoktól keletre a hajófalat egy jellegtelen, keskeny, téglalap formájú ablak töri át.
A hajó északi homlokzatának tengelyében a falsík kissé visszaugrik, itt egy élszedett kőkerettel szegélyezett, kétrészes, csúcsíves záródású, részben elfalazott, nagy középkori nyílás látható, melynek felső részén két neogótikus ablakot alakítottak ki. A visszaugratás sarkaiban gótikus boltozat levésett nyomai fedezhetőek fel. Mindez arra utal, hogy a hajó északi oldalához egykor egy – mára már lebontott – későgótikus, bordás boltozatú építmény, alighanem kápolna csatlakozott. A hajón – alighanem a jelentős feltöltődés miatt – sehol sem fedezhető fel lábazat.
A szentély a nyolcszög felével zárul. Hat támpillére – a déli oldalon kettő, a záródás sarkainál egy-egy – ma is áll. Vízvetőjük homorlatos profilja későgótikus, felületüket, mai állapotukban, betonlapok fedik. A szentély déli oldalán, az első és második támpillér között nagyméretű, levésett tagozatú és mérművű, későgótikus ablak látható. A hajótól számított második és harmadik támpillérre támaszkodva előtető áll, alatta jelenleg neogótikus formájú ajtó nyílik a templomtérbe. Itt a külső járószint kissé mélyebben helyezkedik el, mint egyebütt, ezért a két támpillér oldalán, illetve az ajtótól jobbra és balra előbukkan a szentély gótikus, rézsűs lábazata.
A déli oldalon leírt ablakkal megegyező formájú és méretű gótikus ablak látható a szentély délkeleti és keleti falának tengelyében. Ezek közül a délkeleti ablak tagozatait és mérművét a jelenlegi tok elhelyezésekor szintén teljes mértékben lefaragták, míg a keleti el van falazva, itt azonban még felfedezhető a mérmű felső karéjának csonkja.
A szentély északkeleti homlokzatán jelenleg az előzőekhez hasonló formájú és méretű, azonban kutatás nélkül is valószínűsíthetően, neogótikus ablak látható. A szentély északi falát jelenleg nem töri át nyílás és támpillér sem emelkedik itt. Ezen a szakaszon feltételezhetjük az egykori sekrestyét.
A frissen tatarozott tornyon kívül a templomot rossz állagú sárga vakolat fedi.
Az épület belseje mai formájában nem idézi a középkort. A toronyalj egykor közvetlen kapcsolatban állt a hajóval, a nyílás jelenleg el van falazva. Jelentős mélységű fülke található az északi falban is, ez azonban sosem lehetett nyitva, hiszen a torony lábazata az északi falon folyamatos. A templomtér spártai puritánságú. A szószék a szentély keleti falához támaszkodik. A nyugati oldalt széles fa karzat foglalja el, mely két – a századforduló környékére datálható – öntöttvas oszlopon nyugszik. A berendezés egyébként semmiféle műértékkel nem bír. A templomteret síkmennyezet fedi.