Színész, előadóművész vagyok. Neszmélyen születtem, (no jó, a tatai kórházban) akkor még nem ezen a néven, de amikor a médiavilágba kerülve magyarosítani voltam kénytelen a némethangzású Sperl nevet, nem volt kérdés, hogy szeretett szülőfalum nevét veszem fel, amire mindig nagy szeretettel gondolok. Családom több generációja vett részt a falu életében. Egyik szépapám, Soós Pál a falu hegyközségi jegyzője volt, szép szálkás betűit őrzi a tulajdonomban levő hegyközségi jegyzőkönyv, mely az 1844 – 1883 közötti évek szőlősgazdáinak ügyeit örökíti meg. Ükapám, Bertha György volt a falu főjegyzője, erről is sok érdekes fényképet, levelet, szóbeli dokumentumot őrzök: kedves történet róla, hogy a házak elé, a Fő utcán, körtefákat ültetett, hogy még a szőlő beérte előtt, ami a neszmélyiek fő jövedelmi forrása évszázadok óta, legyen mit a lakosságnak piacra vinnie. Ezek a körtefák még az én gyerekkoromban is megvoltak, és tavasszal virágpompában várta a falu az odalátogatókat. Édesapámat gyerekkorától ismerték a településen, hiszen a nyarakat szüleivel és öccsével sokszor itt töltötte, dédszülei házában. Amikor pedig a II. világháborút követően kitelepítették szülővárosából, Pozsonyból, ez a kis ház adott otthont a családnak. Nővérem és én már ideszülettünk. Édesanyám, Dr. Gerzanics Magdolna hosszú éveken át, mint pedagógus, és mint iskolaigazgató tanította a község gyerekeit, valamint gyűjtötte a falu tárgyi és zenei népművészeti kincseit. Ezekről számos publikációja jelent meg. Nővérem (aki ma Németországban él) is itt kezdte tanítói pályáját, ő a kisgyerekeket okította pár évig, nagy szeretettel. Magam a középiskola után Pestre költöztem, ahol a Magyar Rádió külső munkatársa lettem, emellett a 25. Színház stúdiójában színészmesterséget tanultam. A Thália majd Arizona Színházban játszottam a 90-es évek elejéig, de sokat „rádióztam” is. Kezdetben rendezőasszisztensként, majd színészként, mesejátékok, hangjátékok tucatjának voltam aktív közreműködője. A 90-es évek közepén önálló gyermekműsorom volt, Rigórádió címen, valamint éveken át hallható volt, sőt, még napjainkban is „újraéled” a magyar nyelvemlékekből készült sorozat, melyet a kiváló irodalomtörténésszel, Lukácsy Sándorral volt szerencsém készíteni. Az új évezred első éveiben idegen anyanyelvű kisiskolásoknak tartottam kommunikációs foglalkozásokat, ahol a népmeséken, dalokon, népi mondókákon alapuló játékokon keresztül igyekeztem megszerettetni velük a magyar nyelvet. A népművészet, népzene szeretetével még kicsi gyerekként „oltott be” édesanyám, úgyis, mint édesanya, úgyis, mint magyar-ének-zene szakos tanár, úgyis, mint néprajzkutató. Napjainkban műsoraimmal járom az országot-világot, elsősorban, de nem kizárólag, gyermekeknek összeállított programokkal. Ezek egy részét a népdalok, népmesék, népi játékok kifogyhatatlan tárházából merítem, s boldog vagyok, mert úgy tapasztalom, hogy a gyerekek nyitottak még a „tiszta forrásra”. Szerencsére azt tapasztalom, hogy mindig nagyon élvezik, ha nekik, s velük játszik az ember. A gyerekek nagyon szeretnek táncolni is, ezt szolgálja a számtalan megzenésített gyerekvers, amelyeket közösen „el is járunk,” ezek nagy része napjaink zenéje, zenészbarátaim, illetve a magam szerzeményei. Mivel a felnőttek részére is készültek verses előadásaim, ezekbe főleg népdalokat „csempészek bele.” Mai szóval interaktívan működünk, régi kifejezéssel megénekeltetem a közönséget. Először nagyon csodálkoznak, azután egyre bátrabban, végül teljesen felszabadulva éneklik velem a szívük mélyéből előcsalogatott, gyönyörű, magyar népdalokat. Ilyenkor tudom, fontos találkozások ezek mindannyiunk számára. Ma már ritkán járok haza, szülőfalumba, de ha hívnak, mindig örömmel megyek.

A művésznő honlapjának címe: http://www.neszmelyimagdolna.gportal.hu