Neszmélyi rege Morzsák


A Kazár Birodalomról sokan, sokfélét írtak. Rövid áttekintés található pl. itt: http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/regi-belso-azsia-080904-37
A kabarok névváltozat régen volt használatos. Napjainkban a kutatók inkább a kavar névváltozat mellett törnek lándzsát, mivel a görög forrásban szereplő név 'béta' betűje abban az időszakban a 'v' hangot jelölte.
A csatlakozott népek szerepét többen részletezték, többek közt az Anonymusnak keresztelt P. mester is Gesta Hungarorum című munkájában.
A kavar nép összetételével, lakhelyükkel, elterjedésükkel részletesen foglalkozott Györffy György 1958-as A csatlakozott népek című tanulmányában, amely megjelent a Századok 92 (1958) 44-76. oldalán illetve külön: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp., 1959. 44-76. Rövid áttekintést ad 1983-ban írott A kabar kérdés című tanulmányában, amely megjelent a Forrás 1983. évi XV/3 számában a 20-28. oldalon. A két tanulmány együtt olvasható: Györffy György A magyarság keleti elemei Gondolat, Budapest, 1990 (összegyűjtött tanulmányok).
Györffy a csatlakozott népek nemzetiségét, szállásaikat a helynevek illetve személynevek összekapcsolásával próbálta tisztázni. Az Árpád-korban feltűnő Sártivánvecse/Sártványvecse nemzetséget egy testvérpártól eredezteti, s Sártiván nevét Sary Tivan 'fehér sólyom' jelentéssel adja vissza, s csuvasos jellegű török névnek tartja, s hasonlóképp a törökből magyarázza a különböző alakokban előforduló Vécs neveket is (Wech, Weech, Veche). Megjegyzem, Kiss lajos A földrajzi nevek etimológiai szótára című munkájában a Vecse helyneveket következetesen szláv eredetű személynévből magyarázza. Györffy a magyarázatához hangtani sajátosságokat is felhoz, többek közt a Vécs név köztörök (jellemzően besenyő) párjait, amelyek Bech, Beche alakban fordulnak elő. A Becse nevet Kiss Lajos is török (besenyő) eredetűnek tartja. Mindezek figyelembe vételével jómagam a neveket Sary Tivannak és Vécsnek gondolom. A testvérek szálláshelyéül pedig a mai Vécs illetve Sártvány területét gyanítom. Ennek a nemzetségnek később lesz jelentősége a regében.
A XIX. század második felében a melegesi szőlőhegyen szőlő alá forgatáskor egy honfoglaláskori lovas sír került elő. A sír melléklete a Nemzeti Múzeumba került. Ez a sír a falu határából került elő s valószínűleg kapcsolatban volt a Sártványon megtelepült nemzetséggel.
Kiss Lajos említett művében a puszta személynevekből keletkezett helységnevekről azt írja, hogy jellemzően nomád névadási szokást tükröznek, s a Kárpát-medencében a magyarokhoz (illetve a velük beköltöző más népekhez) köthető. Ez a fajta névadás jellemzően a kereszténység térhódítása előtt dívott, bár az Árpád-kor folyamán végig kimutatható, a később beköltöző kunok lakhelyeit a név+szállása alak jelzi (pl. Karcagszállása). A neveknek előbbi csoportjába tartozik a Neszmély, Sártvány, Vécs, Poroszló név is.
Neszmély maga a Gerecse szakadékos hegylába és a Duna közti keskeny síkon települt, legeltetésre alkalmas nagyobb összefüggő terület csak a falutól keletre, a Tekeres és a Bikol patakok között található. Teleltetésre a Duna-part a szigetekkel kiválóan használható.
Összefoglalva a fentieket: A honfoglalást követően itt megtelepedett csoport a Sártvány névből következően a Sártivánvecse nemzetség egyik ősének családja lehetett, s valamilyen onogur népcsoporthoz tartoztak, szálláshelyükből következően állattenyésztéssel (is) foglalkoztak. A népcsoport másik fele a Mátra alján maradt a másik ős, Vécs vezetése alatt, akinek nyári szállása a mai Vécs, míg téli szállása a mai Poroszló környékén lehetett, amely a későbbiekben, mint a nem ősi birtoka jelenik meg az oklevelekben.


Györffy György a csatlakozott népekről szóló tanulmányában a sorozatos birtokközelség illetve azonos nevek alapján úgy véli, hogy a Sártivánvecse illetve a Zovárd nemek valójában egy nemzetséget képviselnek. Ezt némiképp árnyalva gondolom azt, hogy a Zovárd-nem kivált a Sártivánvecséből. Ha megnézzük a genealógiákat, akkor azt látjuk, hogy a Sártivánvecse nem tagjai "új", keresztény nevekkel szerepelnek, s csak elvétve akad köztük "pogány" nevű. Ezzel szemben a Zovárd-nem ágain több Zovárd, illetve Vécs(!) is előfordul (emiatt vélem Sártiván testvérének nevét is Vécsnek), s találkozunk a Kadicsa, Bodon, Csák nevekkel is. Mindebből az következik, hogy utóbbi nemben erősebb volt a hagyományok, az ősök tisztelete. Ez a hagyománytisztelet eredhetett abból is, hogy ezzel is hangsúlyozzák különállásukat a másik nemtől. Azt, hogy a Zovárd-nem vált ki a Sártivánvecséből, s nem fordítva, azt abból gondolom, hogy egyrészt a Zovárd nem területünkön megjelenő első tagjai sokáig, mint Vécs (Weech) unokái szerepelnek az oklevelekben, másrészt Sártiván és Vécs neve helynevekben is fennmaradt, mégpedig igen korai megtelepülést feltételező formában, puszta személynévből keletkezve.
Érdekes lehet ebből a szempontból Anonymus gestája, amelyben nagy terjedelemben olvashatunk Árpád unokaöccseiről, Zovárd és Kadocsa vezérekről. Anonymus ugyan lenézte a regösök csacsogó énekét, de minden bizonnyal felhasználta őket művében, főleg a főúri nemzetségek házi legendáriumát. Ahogy az előbb már említettem, a Zovárd-nem ágain fordulnak elő a gestai nevek, így valószínű, hogy valamelyik tagjuk volt a krónika ezen részének forrása. A Zovárd-nem Vécs-ágának első jelentős személyisége, Vécs unokája Miklós főlovászmester, a királyi csőszök ispánja volt, aki több birtokot is szerzett. Igaz ő IV. Béla udvarában tevékenykedett. Az ő fia, Miklós végrendeletében tesz említést neszmélyi birtokairól. Ezzel kapcsolatban a genealógiák és a regeszták kissé ellentmondásosak, például Engel Pál genealógiájában is külön töredékként tünteti fel Miklós fia Miklóst és Pétert, mintegy saját fiaként feltüntetve Miklóst. Az oklevél alapján viszont inkább az valószínű, hogy Miklós tekintélyes kort ért meg, s testvére volt Péter, így ez az ág egy nemzedékkel feljebb beilleszthető a családfába, s testvérei sem éltek már a végrendelet idején, így azok fiait illetve saját lányunokáját nevezte meg örököseinek. A zavart az okozza, hogy Vécs unokáinak ágán nemzedékről-nemzedékre előfordul a Miklós név, így a Miklós fia Miklós kitétel.
Érdekes kapcsolatot feszeget Földes Péter Anonymus kilétét firtató fantáziadús tanulmánya. Földes Péter szerint Anonymus valójában Velek bán Torda nevű fiával azonos, akinek egyházi neve lett volna a Petrus, s aki atyja korai halála után Aba nembéli nagyszüleinél nevelkedett. A nővére Bors comes felesége volt. A mi szempontunkból ennek az lenne a jelentősége, hogy Neszmély egy találkozási pont lehetett, mivel a Zovárd-nemnek Neszmélyen voltak birtokai, míg Bors comesnek a szomszédos Stanch illetve Szomód területén, így könnyen elképzelhető, hogy az ifjú Torda, apródként kerülve Bors comes udvarába, ezen a tájon is megfordult, s itt rövid távolságon belül találkozhatott a keresztény műveltséggel a közeli tatai apátság révén, a hagyományokkal a szomszédos Zovárd-nem révén, s bejáratos lehetett a királyi udvarba is Bors comes révén, aki a királyi házzal is valamilyen rokonságban állt. Így már ekkor szerteágazó ismeretekre tehetett szert. Olvasható itt: http://www.angelfire.com/realm3/hmult/cikkek/anonymkaa.htm
A Zovárd és Kadocsa nevek mögött többek szerint valójában népnevek rejlenek a szavárd illetve qadis(hun) népek nevei. Mindenesetre szimbolikus rokonságuk, illetve a gestában leírt harcaik is arra utalnak, hogy itt ténylegesen egy bizonyos fokú autonómiával rendelkező csoportról van szó, minden bizonnyal a kavarokról, akikről azt tudjuk, hogy saját vezéreik alatt vonultak harcba. Mindenesetre feltűnő, hogy vitéz csatáik, győzelmeik ellenére nem kapnak birtokot, s későbbi leszármazottaikról sem tudunk. Ezt magyarázhatja az is, hogy Zovárdot Görögországba küldi, s ott meghalasztja, így a legendáriumban anakronisztikus lenne birtok illetve leszármazottak szerepeltetése. S ugyancsak a különállás hangsúlyozását látom abban, hogy a nemzetség honfoglalás kori ősei helyett a mitikus homályba veszett ősöket tették meg vezéreknek.


A neszmélyi református templom udvarán talált sírkő gótikus majuszkula felirata alapján a XIV. század első felére datálható. Ezt a sírkövet egy Demetrius nevű comesnek állították. A Demeter név ebben az időszakban igen elterjedt volt, számos viselőjét ismerjük oklevelekből, akik közül jónéhányan különböző tisztségeket is viseltek. Közülük senkinek nincs Neszméllyel írott forrásokban fellelhető kapcsolata. Nehezítik a kutatásokat a század elejének zűrzavaros viszonyai. Erre az időszakra esik Károly Róbert évtizedekre nyúló konszolidációja, Komárom vára ekkor még Csák Máté kezén volt, akinek erőszakos testvére Csák a Zovárd nem túlparton lévő birtokait Radványban illetve Karván kirabolta. Esztergom 1306-os elfoglalása után Tamás érsek megkapta Komáromot is, de elfoglalni csak egy évtizeddel később tudta. Neszmély a két ellenség közt lévén alighanem megszenvedte a hadiállapotot, s talán ebben az időben építették a Vár-hegyen ma csak romjaiban látható őrtornyot is. S jó szolgálatot tehetett a hegy tetején lévő földvár is. A falu birtokosa nyilván a király oldalán állott, s így megtarthatta vagy visszakaphatta birtokát, s kárpótlásul néhány kiváltságot is nyerhetett. Mindenesetre 1339-ben Károly Róbert egy szép kis uradalmat adományozott fia nevelőjének, Miklós mesternek. Két tűz között, két elszánt ellenség kereszttüzében nem maradhatott semleges a falu egykori birtokosa. Az említett adománylevélben a faluval együtt kerül Miklós mester birtokába két sziget, rév, vízi és szárazvám, amelyet jövet-menet fizetni kellett. A nyugat felé haladó forgalmas kereskedelmi út mellett fekvő vám szép jövedelmet biztosíthatott, nem csoda, ha per is folyt miatta. Neszmélyre kerülésének körülményei ismeretlenek. Demeter comes személyének meghatározására az előbbiek figyelembe vételével tehetünk egy kísérletet. A Sártivánvecse nem Poroszlaynak nevezett ága (fő birtokuk, Poroszló után) utolsó ismert férfi tagja Gyula fia István, aki 1278-ban kárt okoz Pál bánai ispánnak, s jóvátételül poroszlói birtokainak egy részéről lemond 1278-ban. Az elidegenítésbe beleegyezik atyafija Öszöd fia Etre illetve veje, Miklós fia Miklós. Később 1299-ben a poroszlói megmaradt birtok (s rajta a monostor) cseréjébe beleegyeznek atyafiai, Miklós fiai, Demeter és Márton. Ez a Demeter lehet véleményem szerint a Neszmélyen eltemetett Demetrius comes. Felvetődik a kérdés, hogy milyen kapcsolatban is állt ez a Demeter Istvánnal. Karácsonyi János a magyar nemzetségekről írott munkájában, a nemet taglaló fejezetben külön ágtöredéknek rajzolja őket. A kérdés megválaszolását nehezíti, hogy a nemzetségekről, s az öröklési viszonyokról nincs egységes álláspont az ezt tárgyaló történészek közt. A honfoglaláskor vérségi társadalomban élő népeinek nagycsaládja-e a nemzetség vagy később kialakult szűkebb családi közösség? A névadó ős a honfoglaláskorban élt-e, vagy később, Szent István idejében, esetleg még később a XIII. században? A különböző forrásokban mindegyikre találhatunk példát, így legvalószínűbb, hogy így is, úgy is értelmezhető a dolog. A kérdés eldöntése így az egyes nemzetségek esetén egyedi vizsgálatot igényel. Jómagam a Sártivánvecse nem ősét honfoglaláskorinak vélem, de legkésőbb a X. század végén éltnek. Erre pedig a név alapján következtetek. A magyarsághoz időről-időre csapódtak török népek, de onogur eredetűekkel nem találkozunk köztük. A Sártiván név a későbbiekben nem jelenik meg okleveleinkben, ami adódhat abból is, hogy kevés oklevél akad ebből az időből, meg abból is, hogy az idegen környezetbe került csoport beolvadt környezetébe, átvette szokásait, s a névadásban sem követte az ősi hagyományokat. (Szemben a másik ággal, amely nagyobb tömegben telepedett meg, s jobban őrizhette hagyományait, szokásait, s az ős neve is időről-időre előkerült még a XIII-XIV. században is - amennyiben a Zovárd nemet is figyelembe vesszük.) Visszatérve Demeterre: a birtokok öröklődését Kálmán király próbálta rendezni, miszerint a fiú leszármazottak örököltek, ennek hiányában a fiútestvér, vagy azok fiai. Ha ilyenek sem voltak, akkor a királyra szállt a birtok. Kivételt képeztek ez alól Szent István adományai. Utóbbiak esetén arra kell gondolnunk, hogy nem személyek kapták a birtokot, hanem a nemzetség, s így amíg a nemzetségnek volt élő férfi tagja, a birtok is maradt az adott nemzetség kezében. Az onogur eredetű Sártiván név, illetve a Sártvány formában megőrződött szálláshely elhelyezkedése egyaránt egy legalább részben nomád állattartó csoportra utal. Ilyen csoport a honfoglalás táján csatlakozott a magyarsághoz. Szent István korában az államszervezet és egyházszervezet kiépítése idején a király és a helyi foglalók között kétharmad-egyharmad arányú birtoklás alakult ki, s a királyi birtok egy része alapozta meg az egyházi intézmények birtokait adományozás útján. A kereszténység és a letelepedett életmód általánossá válásának útját királyaink szigorú törvényekkel egyengették. Még Szent László is hozott olyan törvényeket, amelyek a falvak elköltözését akadályozták, s a templomok köré településüket szorgalmazták. Mindenesetre Sártvány kikerült a nem kezéből, s valószínűleg királyi adományként szerezték meg az esztergomszigeti apácák. Míg a falu rendesen hagyományozódott a nem tagjai közt. Mígnem elérkezünk Gyula fia Istvánhoz, akinek a jelek szerint nem volt fia. Ekkor testvére vagy annak fiai örökölhették volna a birtokot a kálmáni törvények szerint, azaz az 1278-as oklevél alapján Etre vagy fia(i). Egy 1292-es oklevél alapján ez utóbbi lehetőséget kizárhatjuk, mivel ebből éppen arról értesülünk, hogy István az atyafiától Etrétől rá öröklődött birtokot eladja. Miklós nevű testvér 1278-ban nem szerepel, az 1299-ben említett Miklós nagy valószínűséggel az 1278-as vővel, Miklós fia Miklóssal azonos, azaz Demeter és Márton unokái lehettek Istvánnak. Amennyiben a szűkebb rokonságban lett volna férfi tag, akkor 1278-ban aligha szerepelt volna Miklós, a vő jóváhagyóként. Azaz Neszmély leánynegyedként kerülhetett ennek a Miklósnak a birtokába. Hasonlót ismerünk Pylis nembeli Demeter esetén is, aki 1287-ben adta el Esztergom megyei Sárkány faluban fekvő birtokát, amelyet sógorai, Bechend bán fiai adtak át neki nyilván leánytestvérük leánynegyede gyanánt. Ez a Pylis nembeli Miklós comes fia Demeter comes csak egy oklevélben szerepel. Közelebbit nem tudunk róla, s így az sem tisztázható, hogy kapcsolatban állt-e a Sártivánvecse nemmel, s esetleg azonosítható-e a "mi Demetriusunkkal".
Make a Free Website with Yola.